Rólunk
Az egyesület rövid története
Arnulf Erich Stegmann 1912-ben röviddel az első világháború előtt született. Szülei legnagyobb aggodalma mégsem a szörnyű háború volt, hanem a kis Erich egyik este váratlan fellépő betegsége. Bizony a gyermekbénulásnál nem sok kegyetlenebb dolog van a világon. A nürnbergi Stegmann család csak hetekkel később értette meg a betegség teljes hatását. Mindkét kezére teljesen lebénult, illetve az egyik lábára részlegesen. A kezdetekben úgy tűnt Erich soha nem lesz képes felemelni egy kanalat, kinyitni egy csapot vagy éppen felvenni a ruháit. Alapdolgok, amiket mindenki természetesnek vesz, mint az orrfújás vagy a hajfésülés, mind meg lesz tagadva tőle. És hogy tudná valaki, aki ennyire hátrányos helyzetű, megkeresni a kenyerét, amikor felnő? Erich azonban nagyon erős egyéniség volt. Az iskolában ugyan sokat bántotta és csúfolta a többi gyerek, mentális képességei mégis túlszárnyalták iskolatársaiét. Szájával szebb betűket kerekített és kidolgozottabb rajzokat készített, mint bárki körülötte és idővel társai is ámulattal kezdték csodálni tehetségét. Amikor szülei büntetésbe tették meztelenül kellet az ágyában feküdnie amíg a büntetési idő le nem telt. Míg testvérei a büntetési idejük lejártával maguktól felöltöztek ő csak magatehetetlenül várta, hogy édesanyja jöjjön érte és segítsen neki.
„Képtelen voltam boldogulni az édesanyám segítsége nélkül, még a ruháimat sem tudtam egyedül felvenni” – emlékezett vissza évekkel később.
„Ebből adódóan gyakran tovább kellett az ágyban maradnom, mint amennyi büntetést kaptam, amit nagyon igazságtalannak éreztem.”
Ekkor határozta el, hogy olyan tehetős emberré válik, akinek soha többé nem kell senkitől sem függenie. Egy napon, amikor Erich már nyolcéves volt, beletette képeit egy táskába, majd a vállára vetve útnak indult a majd ezer éves nürnbergi kastély felé. Nekiállt vázlatot készíteni, s mivel egy szájjal festő kisfiú szokatlan látvány volt, a járókelők odasereglettek, hogy megnézzék min dolgozik. Mire befejezte a festményt egy arra járó felajánlotta, hogy megvásárolja művét. Eladta első festményét! Nagyon boldog volt, csak úgy kalapált a szíve. Minden belső kétely, melyet valaha is érzett hirtelen elillant lelkéből.
1947-ben arra az elhatározásra jutott, hogy sorstársaival közösen megpróbálkozzon szájjal és lábbal készített művészeti alkotásokat értékesíteni.
1957-ben közösen létrehozták a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Világszövetségét (VDMFK) amely egy 65 éves sikertörténet kezdete volt.
Feladatok és célok
A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadója Bt. a VDMFK egyesület kizárólagos magyarországi partnere. A VDMFK egy 1956 óta létező nemzetközi egyesület melynek tagjai, illetve ösztöndíjasai kizárólag olyan művészek akik baleset vagy betegség következtében csak szájjal vagy lábbal tudnak alkotni.
A VDMFK filozófiája a kezdetektől fogva, hogy önsegítő szervezet legyen és adomány gyűjtés helyett a művészek alkotásainak értékesítésével teremtse elő a megélhetésükhöz szükséges forrásokat.
A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Kiadója Bt. így arra törekedik, hogy minél több olyan emberhez juttassa el a művészek kiváló minőségben sokszorosított alkotásait, akik értékelik a művészetet és örömüket lelik egy szép naptár vagy képeslap használatában.
Miért jó a művészeknek?
Ösztöndíjas művészeink havi ösztöndíjat kapnak és ingyenes képzésben részesülnek, hogy tovább tudják fejleszteni képességeiket.
