Nagypál Istvánné
1961-ben születtem négy végtag serültként. Mindkét alkarom hiányzik és mindkét lábam dongaláb. Általános iskolát Budapesten, a Mexikói úton a Mozgássérültek iskolájában végeztem. Itt sérültségemhez alakítva megtanítottak az önálló életre. Sportoltam, úsztam, és asztaliteniszeztem a felkaromra rögzített speciális ütővel. További tanulmányaimat Szegeden a Radnóti Miklós gimnáziumban végeztem. Majd elhelyezkedtem egy sérülteket foglalkoztató munkahelyen. 1980 alakult meg a Mozgássérültek Megyei Egyesülete, ahol társadalmi munkában Megyei sportfelelős lettem. Közben 1983 férjhez mentem.
A házasságból 2 gyermekem született. Elsőnek Tamás, aki most neurológusként dolgozik, majd 1990-ben Vivien, aki óvónőnek tanult. 1975-2004 rendszeresen sportoltam, számos érmet, kupát szerezve s kijutva több sérülteknek rendezett világversenyre. Elvégezve a "Révész" tanfolyamot segítettem mentálisan átjutni a frissen sérült társaimnak a "másik oldalra" megmutatva nekik a sérültségükkel is a hogyan tovább életet. Tolerancia napokat tartva az általános- és középiskolában más sérült társaimnak (hallás, látás sérülteknek, szájjal-lábbal festőket is meghívtam) a könnyebb elfogadást elősegítve nekik.
Sajnos 2004-ben csípőprotézist kaptam, amivel a sport pályafutásom feladására kényszerültem. Már az általános iskolai tanáraim szerint is szépen rajzoltam, így jelentkeztem a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesülete ösztöndíjára, amit 2014-ben meg is kaptam. Időközben egészségem megromlott. A nyakamat meg kellett műteni, valamint járóképességem is odáig romlott, hogy az utcán már szükségem van kerekesszékre. Boldogsággal tölt el hogy van elfoglaltságom amit szeretek, a festés, melyben kifejezhetem magam.
