Kormos László
Tiszafüreden, végtaghiányosan született 1968-ban. Mindkét karja tőből hiányzik. Három hónapos korában elkerült a Debreceni Csecsemő Otthonba, ahol tíz éves koráig élt. Itt megtanult kéz helyett lábbal önállóan tevékenykedni. A lábával tud önállóan enni (kanállal, villával), ollóval papírt, kartont vágni, fogat mosni, varrni, zoknit húzni, a TV-t és a többi készüléket kezelni.
1978-ban, 10 éves korában ismerte meg a szüleit. Hazavitték, hogy megismerje a szűk családi otthont, mert addig csak a nagy közösséget ismerte. Itt élt 1981-ig, utána a Debreceni Gyerekotthonba került, ahol befejezte általános iskolai tanulmányait. A következő években egyre erősebben ébred benne a vágy valamilyen hasznos, értelmes elfoglaltság, munka iránt. Mivel mindent a lábával tud elvégezni, egyszerűen nem akadt munka lehetősége, pl. egyszerű higiénikus előírások miatt.
László szeretett volna valamit kezdeni az életével, ami mások számára is hasznos lehet. Amikor lehetősége nyílt arra, hogy a Mozgássérültek Állami Intézetében részt vegyen egy szövőtanfolyamon, nem gondolkodott sokáig. Ma már elmondhatja magáról, hogy sikeresen fejezte be a tanulmányait, hiszen készült a „lábai” alatt jó néhány szőnyeg, tarisznya, párnahuzat. Van neki már régóta egy másik szenvedélye, a festészet. 1993-ig készített képeivel pályázott a Szájjal és Lábbal Festő Művészek Nemzetközi Egyesületénél ösztöndíjára amit el is nyert. Talán az elején Ő maga sem hitte el, hogy képes csendéleteket, tájképeket, arcképeket festeni. Akril festéket használ.
